Beleuntam az örökös mászkálásba. Reggel várni a buszra sietni haza főzni utána megint menni. Egyszerüsiteni az életem ezt szeretném nem még két évig vinni Tibit a suliba értelmetlenül. Mivel fejlődést nem biztosit amit tanul itthon tanulja és önszántából. Láthatolag jól elvan talán szeret is járni de én ugy látom itthon jobban szeret lenni. Munka jó lenne neki ugy 4 órás de ha nincs az is jó.
Autistaként kevés emberhez kötödik az is inkább felnőtt. Társaihoz láthatolag nem. Lehet, hogy a keserűség beszél belölem a felém áradó kritikák miatt nem tudom de az is biztos én belefáradtam ebbe és talán e miatt döntök igy ahogy döntök. Idő mindenre választ ad igy majd erre is.
